Az őskortól, napjainkig

 

 Ha megkérdezzük a hétköznapi embereket arról, hogy mi a legközismertebb találmány a történelemben? A legtöbbször ezeket a válaszokat kapjuk: 

- A kerék (meglepő módon ez a legnépszerűbb) 

- Repülőgép

- Atombomba

- Gőzgép

- Fegyver

- Rubik kocka

- Számítógép

- sőt még a kalapács is. 

Manapság, amit nagyon ritkán hallok, pedig kétségtelenül a legfontosabb találmányok közé sorolnám, sőt még a mai napig használjuk mindenféle területen, az nem más, mint a KÉS!

 

  Szúró-Vágó eszköz nélkül az ősember sem tudott volna könnyen vadászni, mi több feldolgozni az elejtett zsákmányt. A kés, a szüretelésnél is hasznos eszköz volt. Ne felejtkezzünk meg az építkezésekről sem, mivel sok falu, illetve város építésénél is nagy szerepet kapott. 

Nap, mint nap rengeteg emberrel beszélgetek arról,hogy egyes

emberek, miért hordanak magukkal kést vagy bicskát, mások pedig teljesen ezt elítélik. / Én személy szerint élvezem, sőt megszállottja vagyok a bicskáimnak. / Sokak válasza valójában nagyon egyszerű, azért hordjuk őket: mert a késekhez kapcsolódunk a legalapvetőbb emberi szinten. A kések varázsa és szeretete bele van kódolva a DNS-ünkbe. „Modern” mindennapi életünk funkcionális eszköze.
Biztos vagyok benne, hogy szinte minden ember, aki ma bicskával a zsebében jár, valamilyen negatív reakciót már tapasztalt élete során amikor észreveszik, meglátják náluk a kedvencüket vagy, ahogy egyesek említik " társukat ". A kritikusok a késeket először fegyvernek, másodsorban eszköznek tekintik. De ez fordítva van! A kés olyan eszköz, melyet valóban fegyverként is lehet használni. De nem igaz ez más eszközökre ugyanúgy? Egy lapát, fúró, kulcscsomó vagy egy  ceruza egyaránt használható hatékony fegyverként, de ez nem jelenti azt, hogy azok lennének, vagy annak minősülnének.

Elgondolkodtató sorok igaz? Na de térjünk vissza a múltba!

Az első éles szerszámok több mint 2,6 millió évesek voltak, ami még a Homo Sapiens Sapiens megjelenése előtt volt. Úgy gondolják, hogy a korai Hominid rokonaink, úgy fejlesztették ki ezeket a vágó eszközöket, hogy éles kövekkel dolgozták fel az ételeiket.

Pattintott kő

Természetesen, nem is csoda, hogy ezek az eszközök nagyon egyszerűek és primitívek voltak. Etiópiából olyan, vágásra és egyéb praktikus célokra alkalmas kőpengék kerültek a napvilágra, melyeket 2.5 – 2.6 millió éve készítettek. Amikor az emberek ( Homo Sapiens Sapiens ) " megjelentek " a földön, akkor megkezdődött a kifinomult élszerszámok és a jobb kőkések " készítése ". A közel százezer éve megjelent Homo Sapiens az obszidián, réz, bronz, vas, damaszkuszi és egyéb acélfajták felhasználásával a kések és tőrök elképesztően széles forma- és pengevilágát alakította ki.

Obszidián

A kőkori ember használati eszköze az obszidián / Vulkáni üveg /, egy igen hatásos eszköz lehetett akkoriban, hiszen a mai napig használja a szívsebészet is például. Ez az anyag ötször olyan kemény, mint a legjobb minőségű acél, ráadásul borotvaélesre lehet hasítani, pattintani. Sokan úgy ismerik, pattintott kő. Az idő folyamán, a kés ugyan vesztett abból a besorolásából és misztikumából, mely az ókorban és a középkorban körüllengte, de ennek ellenére néhány típus napjainkban is legendának számít. A végtelenül egyszerű, egyben elegáns Francia Douk-Douk,

DOUK-DOUK

a különböző solingeni cégek termékei, az Okapi és a japán Higonokami mellett az elit katonai egységeknél rendszeresített taktikai kések,

Higonokami

rohamtőrök és bajonettek is ehhez a körhöz tartoznak. Mindegyikük megérdemel egy külön tanulmányt, mint például a Gurkhák rettegett kukrija. 

Gurkha kukri

Ez a fejlődés oda vezetett, hogy mára szuper csúcstechnológiás késeket használhatunk. " csak " kb. 2,6 millió évbe telt, hogy az ember a bicskáját a zsebébe rakhatta. Érdekes módon az emberek ( Homo Sapiens Sapiens ) által használt eszközöket most már " célszerű eszközöknek " nevezik. Hasonlóan mint a mai eldobható termékeket például a borotvapengét, műanyag evőeszközöket stb.

 Olyan szerszámokat, tárgyakat készítünk amire szükségünk van, majd eldobjuk és újrahasznosítjuk. Bár rengeteg példa van kifinomult nyílhegyekre és késpengékre, valószínű, hogy a korai emberek speciális vadászati célokra készítették ezeket az éles eszközöket. 

A kőkorban az emberek különféle technikát alkalmaztak, hogy kőből, éles vágóeszközöket készítsenek. A kőkorszakot követte  a réz majd a bronz korszak. Ezeket az időszakokat, a lágy fémek: A réz, ón és az ötvözött bronz kinyerésének és feldolgozásának, majd új szerszámok előállítása határozta meg.
A mintegy 6000 éve kezdődött bronz időszakban már sokkal jobb alapanyagból dolgozhattak a mesterek. A réznek – többek között ónnal történő – ötvözése keményebb fémet eredményezett, ennek megfelelően a pengéket keskenyebbekké lehetett alakítani. A korai időszakban a bronz kifejezetten drága alapanyagnak számított, ennek megfelelően a belőle készített tárgyak, kiváltképp a fegyverek egyben a gazdagságot és hatalmat is jelképezték.

A hajlított pengeformát alapvetően vágásra, az egyenest pedig szúrásra alakították ki. A réz és a bronz könnyen megmunkálható alapanyag volt és tartósabb szerszámokat lehetett belőle előállítani, amelyek nagyobb ütést bírtak ki mint a kőszerszámok. A kőből készült eszközökről, a bronz és réz szerszámokra való áttéréskor arra jöttek rá, hogy bár tartósabbak, de nem olyan élesek és alacsony az éltartalmuk. E miatt folyamatos élezésre szorultak. Ebben az időszakban, megszületett az élezés művészete! 

 Érdekes megjegyezni, hogy a fémek bányászata a bronzkorban (réz és ón) újabb kereskedelmi utak létrehozásához és a kultúrák közötti interakciók növekedéséhez vezetett. Ez csak egy újabb példa arra, hogy a kés erősen befolyásolta az emberi civilizáció fejlődését. 

 Körülbelül 3500 évvel ezelőtt léptünk be a vaskorba, amelyet a vas bányászata, feldolgozása és létrehozása határoz meg. A vasszerszámok óriási technológiai előnyt jelentettek, a korábbi eszközökkel szemben. A vasöntés tudományát i.e. 1800 körül ismerte meg az ember valahol Kis-Ázsiában vagy a Távol-Keleten. Legfőbb szempont volt, hogy a szerszám tartós anyaggal rendelkezzen, amely jól meg tudja tartani az alakját és az élét. A szén (fahamu) vashoz adásával létrehozták a vasötvözetet. A kés valóban nagyon keveset változott az acél penge megjelenése óta. Igen, az acélok az évszázadok során jelentősen javultak, de a kovácsolás technikája és az edzés ugyanaz az alapvető folyamatra épül. Az acél egységesen vált a kés penge abszolút mércéjévé. A következő legnagyobb újítás, a bicska feltalálása volt 1400CE körül . Megalakulása óta számos modern technikai fejlődést alkalmaztak az egyszerű bicskáknál. Az új markolatok anyaga, a zárszerkezetek különféle megoldásai, a pengék kialakításai, illetve fogazott pengék előállítása, mind továbbfejlesztették a bicskát. Számunkra a modern időkben sajnos a kés hordozását gyakran tabunak tekintik.

Végezetül, a tudósok hosszú ideig azt gondolták, hogy a szerszámkészítés az emberi evolúció családfáján a Homo-csoport megjelenéséhez köthető. 

2015-ben viszont, a kutatók 3,3 millió éves kőszerszámokat találtak, amelyek sokkal korábbról származnak, mint a Homo-csoport tagjainak megjelenése. Következtetésük szerint talán az emberfélék elődjei készíthették,  ami nem is olyan nagy csoda, hiszen a ma élő álltok is használnak eszközöket pl. csimpánz, dögkeselyű,  varjú!